Herald Tribune cikk 2018. okt. 23.

A benzodiazepinek (nyuktatók, antidepresszánsok, altatók) okozta borzalmakról

Feltétlen olvassa el, ha a következő idegmérgek valamelyikét szedi: Frontint, Xanax, Gerodom, Medazepam Q, Helex, Helex SR, Clonazepam TC, Rivotril, Frisium, Diazepam Desitin, Seduxen, Elenium, Loranxil, Rilex, Medazepam -Teva, Rudotel, Signopam - (temazepám), Dormicum - (midazolám),
Lendormin - (brotizolám), Brotizolam Amdipharm - (brotizolám), Gerodorm - (cinolazepám), Eunoctin - (nitrazepám)

Cikk eredeti változata: https://www.heraldtribune.com/news/20181023/seidman-epidemic---and-its-not-opioids

Caroline Chambliss esetéről szól a cikk, illetve egy korábbi cikkre érkező reagálásokról.
(C. C. egy amerikai nő, aki 25 éves kora óta szed gyógyszert szorongásaira. Xanax  (= Frontin )
volt az első, amit felírtak neki. Tíz év múlva kérte az orvosokat, hogy valami könnyebbet írjanak fel neki, mert félt, hogy túlságosan kötődik majd a Xanaxhoz. Clonazepant ( Rivotril) kapott, ami ugyanolyan erős volt és addiktív mint bármelyik az úgynevezett Z drog között, jóllehet erről senki nem beszélt neki. C.nek fogalma sincs, hogy enyhített -e a tünetein, de egyre inkább úgy érezte, hogy nem tud megszabadulni ezektől. Ezzel együtt C. harminc éven át építette a karrierjét, élte az életét további négy gyógyszer segítségével, még csak nem is tudta az egyikről, hogy mire szolgál.
Amikor a mellékhatásokról panaszkodott, azt mondták neki, hogy csak átmeneti, hogy a szervezete megtalálja majd az egyensúlyt vagy másik gyógyszert ajánlottak. Bármilyen tünete volt, mégha olyan is, ami a normál élet része, újabb gyógyszereket írtak fel. Nem tudhatta, hogy mi sül ki ebből, mikor lesz jobb, mikor hagyhatja abba a gyógyszert, de nem is kérdezte.
Négy évvel ezelőtt már nem volt képes teljes munkaidőben dolgozni, ködös volt az agya, nem tudott koncentrálni és egyre nehezebb lett működtetni magát. Összeomlott anyagilag, elszigetelődött és tartott attól, hogy őt fogják hibáztatni, ha segítséget kér. Egy évvel ezelőtt bevette a tablettát, amitől próbált mostanáig megszabadulni és szó szerint öklendezett. Nem volt biztosítása, ezért csak magára számíthatott, amikor úgy döntött, hogy megszabadul a drogoktól. Voltak segítői, de senkinek nem volt tapasztalata a leszokással kapcsolatban. Ekkor talált rá a Facebookon a benzo csoportra, ahol hasonló problémákkal találkozott és megértette, hogy magunknak kell megoldani a problémát mert nincs orvosi protokoll rá. A benzobuddies.org fórumon havonta 250 ezer hozzászólás van és a benzóról való leszokás szóra 14 ezer videót döb fel a youtube. Valamennyien úgy gondolják, hogy nem figyelmeztették őket előre a benzófüggőségről. Felírták nekik életük egy szakaszában valamilyen krízis alatt, és később, mikor megváltozott az életük, az orvosok nem gondolták újra a gyógyszerezést. Később már nem is lehetett tudni, hogy mi a tünet és a mi a mellékhatás. Ez a helyzet a benzóra, az antidepresszánsokra, a hangulatjavítókra és az anti-pszichotikumokra is ugyanúgy vonatkozik. Az orvosok nincsenek felkészülve az elvonási tünetegyüttes kezelésére, nem is tudják a betegeket segíteni. Egy friss tanulmány szerint (Medicine of Bayor College) ha az orvosok nincsenek tudatában a téma komplexitásának, akkor azt sem tudják megállapítani, hogy a tünetek az alapbetegség tünetei, esetleg új betegség jelei vagy a gyógyszerek mellékhatása.
C. szerint a drognélküli világ nagy kihívás és félelmetes. Félelmes és idegesítő tapasztalatokat szerzett, gyakran elviselhetetlen volt. De végre vannak érzései, amiket régóta nem érzett. Van reménye a gyógyulásra és új erőt ad neki, hogy másokat is segít. Létrehozott egy nonprofit szervezetet: Nyitott ablakok a neve (Open Windows) Sokat veszített, de nagyon elszánt és bízik abban, hogy lesz élete és tud segíteni másoknak.)
Carolin esete kapcsán kiderült az olvasók reakciójából, hogy a jéghegy csúcsáról van szó. Christy Walker 44 éves az elmúlt évben csak kilencszer ment el otthonról. A kilencvenes években generalizált szorongásra írták fel neki a gyógyszert, mikor kamaszodó lányával kapcsolatban gondjai adódtak. Sosem említették neki, hogy a benzók függőséget okoznak, ő meg nem is kérdezte. Jóllehet csak két hétig szabadott volna szedni, évekig felírták neki. 2010-ben szédült, mikor felállt és a pulzusa drámaian leesett, hogy elájult. 2014-ben három hónap alatt háromszor volt kórházban autonóm diszfunkcióval. Nagyon gyorsan lefogyott. Tucatnyi diagnózis és tucatnyi gyógszer, de közben a panaszait nem vették komolyan, kinevették. "Csak az Ön fejében létezik." Online keresett utána és Heather Ashton könyvéből tanulta meg a leszokást (Ashton Manual) Két és fél év alatt sikerült minimálisra csökkentenie az adagot nagy szenvedés árán. Most rokkantként él a nővérével és kétszer utasították már el a rokkantsági kérelmét.
Janice Curle, aki megalapította a nonprofit Benzodiazepin Information Coalitin nevű szervezetet 2016-ban, mondta, hogy 2014 óta több mint 200 öngyilkosság történt ebben az online közösségben. Pl. Stephanie Eisensmith, aki 10 éven át próbált leszokni és videóban mutatta be állapotát halála előtt. Szerette volna, ha megértik, hogy a benzók milyen nagy kémiai változást fejtenek ki az agyban és hogy milyen sok gyógyulásra van szükség, hogy visszatérhessünk az eredeti állapothoz, amikor még nem kellett gyógyszert szedni. Az orvosok benzót írnak fel a hátfájástól kezdve az álmatlanságig, a hosszútávú károkkal nincsenek tisztában. Massachusettes-ben már készül a törvény, amely előírja az orvosoknak, hogy informálják a betegeket a benzókkal kapcsolatos betegségekről.